| | (39) Én tudjam?
 
 
 szerelem
 gyűlölet szerelem
 gondolatok érzések
 egyre csak gyűlnek
 énbennem
 kételyek
 emésztenek
 mit ér életem
 valami nincs rendben
 nem lehet rendben
 őskáosz fergeteg
 elviselhetetlenné lettem
 csak mert
 őszntén érzek
 s sosem felejtek
 súlyos eszme
 miért nem felejtek
 minden könnyebb lenne
 szenvedés körülöttem
 nem létezhetne
 ha az életem
 eltűnne hirtelen
 válaszutak kérdések
 egyre csak jönnek
 de útjelző nincsen
 merre indulnom kellene
 döntésképtelen
 önmagammal harcra kelek
 pedig felesleges
 mert e küzdelemnek
 nincs győztese
 nincs vesztese
 a jövő képe
 ámokfutás őrület
 kérlek titeket
 feledjetek
 éljetek nélkülem
 békében
 
 Barátságban.
 
 2006. február 1.
 | 
 | Egy novemberi éjszakán Sötét sikátorban jártam
 És láttam, egy árnyat
 Elsuhanni magam előtt.
 
 Megdermedtem és néztem
 De semmi nem moccant
 És körülöttem néma csend honolt
 Tovább indultam éber tekintettel.
 
 Nem láttam, nem halottam semmit
 Amikor hátulról meglökött valami
 Tehetetlenül zuhantam a földre
 Fejemet beütöttem, de nem ájultam el.
 
 Hátamra érkeztem, fejem felemeltem
 És láttam, hogy az árny közeleg
 Közel ért, én rúgtam, ő hátra tántorodott
 Felpattantam és futottam, mint egy Kárhozott
 
 Nem néztem hátra, de tudtam követ
 Átfutottam az úton és fel léptem a járdára
 Előttem egy kutya termet, és én átestem rajta
 Fájdalom hasít lábamba, a kutya elillant
 
 Lábam mozdítani nem bírtam, így üldözőm re lestem
 Épp kelt át az úton, egy éhes vadászként vágtatott
 Tekintete rajtam függött, de a járdát soha nem érte el
 Egy autó jött, és ott azonnal végzet vele.
 
 Én sok halált láttam már, ez volt az egyik
 Itt a vadászból lett a halott
 Prédából meg a kárhozott.
 
 És amikor lábamba visszatért az élet
 Felkeltem, és hátra nem nézvén haza mentem
 De lelkemben örök és mély sebet hagyott
 Így nyugtalan minden egyedül töltött percem
 És azóta álmatlanság gyötör
 És én így lettem Kárhozott.
 | 
 | hmm....megfogot.... nagyon tetszik...jó
 jól fel van építve....van mondani valója...elgondolkodtató
 látszik értesz hozzá
  ))) hm...szép történet...
 | 
 | Amúgy én szép hosszú, kifejtős véleményeket várok minden erre járótól!!! Wolio, ez Neked is szól... egy szó egy másodperc "szuszuuzásért"... | 
 | (37) Asztrálszárnyakon
 
 
 Asztrálszárnyakon repkedek,
 Asztrálszárnyakról figyelek.
 Múló idő örvényében,
 Figyelem a történetet.
 Egy történet,
 Boldog, avagy keserves,
 Az én történetem,
 De bárkié lehetne.
 
 Béke által védett vár,
 Viharfellegek élén vágtat ellene a Viszály.
 Védelemre kerekedik a Barátság,
 A Szerelem vízzel telt kelyhet nyújt át.
 Búskomor égi paripán a Bosszú száll,
 S egy fekete lobogót hordoz a Halálvágy.
 
 Kard kardot tesz próbára,
 Vészjósló Viszálynak szolgája villámló mágia.
 Fényesen száll Barátság jáde pallosa,
 Szerelem-papnő mély sebeket forraszt.
 Sebesen sújt sértett Bosszú tűzszablyája,
 A Halálvágy a lelkekben örök bút fakaszt.
 
 Hosszú, véres ütközet,
 Mindenhol dühöng, sehol egy jel, hogy egyszer vége lesz.
 Kecses Kétely-kentaur nyilakat ereszt,
 Míg a Reménység oszt áldást odafent.
 Új harcosok és már régen küzdő felek,
 Küzdelmük alatt még a vár fala is remeg.
 
 Csatározás végsőkig,
 Bátor Barátság már halálos sebektől könnyezik.
 Pallosa még villan, a Viszály már fekszik,
 Szerelem kelyhét önnön vére tölti.
 Bosszú tüze kihunyt, teste messze bűzlik,
 Halálvágy, talpon, de már nem hisz neki senki.
 
 Reménység avagy Kétely,
 Szavukban s íjukban van eme vár messzi jövője.
 Vessző száll, a alig hibázza el a Kétely,
 Mégis, hibázott, s ez már a veszte lett.
 Halk ige, mi jó, most életre kel,
 Aki ártani akart, örökre kint rekedt.
 
 Asztrálszárnyakon repkedek,
 Asztrálszárnyakról figyelek.
 Múló idő örvényében,
 Csak figyeld a történetet.
 Egy történet,
 Boldog, már nem keserves,
 Az én történetem,
 De a Tiéd is lehet.
 
 2006. január 25.
 | 
 | Köszi! :-D Egyelőre sajna nem tudom, mikor kerülnek fel a versek, 02.03.-ra terveztem a következő frissítést, szerintem akkor nem, majd csak a következőnél lesznek... :-(
 | 
 | (29) Gyertyaláng a szélben
 
 
 Izzó jég...
 Vakító fehérség...
 Tompa reménytelenség...
 
 Már megkezdődött...
 A fagy fényes szárnyon szállva beköszöntött...
 
 Eljött az idő,
 Hogy eldőljön,
 Ki gyenge, ki erős...
 
 Vártál már rá, a kemény próbatételre,
 Hogy bebizonyíts, méltó vagy az életre.
 Erős karral és bőséges élelemmel
 Nézel a tél kéken szikrázó szemébe.
 
 Eljött az idő,
 Hogy eldőljön,
 Ki gyenge, ki erős...
 
 Jól tartod magad, szemed bátor s fiatal,
 Nevetve néz farkasszemet a gyér faggyal.
 Ám csak nem olvad fel, s napra jön az új nap,
 Ráeszmélsz, oda már szemednek világa.
 
 Erős kar, örökön hűen szolgál téged,
 Hosszú csatádban segítségnek reméled.
 Holott napról napra szivárog erőd el,
 Ráeszmélsz, oda már karodnak ereje.
 
 Kamrádban ételnek és italnak halma,
 Valami betevőnek mindennap akad.
 Hosszú tél, a napok egyre vándorolnak,
 Ráeszmélsz, oda már kamrádnak forrása.
 
 Eljött az idő,
 Hogy eldőljön,
 Ki gyenge, ki erős...
 
 Éhesen, megtörten, fagytól elgyötörve,
 Kúszol földön, kegyelemért könyörögve.
 Nincs, aki esdeklő szavadra figyelne,
 Halálba taszított önző büszkeséged.
 
 Izzó jég...
 Vakító fehérség...
 Tompa reménytelenség...
 
 Már megkezdődött...
 A fagy fényes szárnyon szállva beköszöntött...
 
 Eljött az idő,
 Hogy eldőljön,
 Ki gyenge, ki erős...
 
 Elbuktál...
 Hibád jussa a halál...
 Hiába keresed a megváltást...
 
 Már megkezdődött...
 A fagy fényes szárnyon szállva beköszöntött...
 
 Eljött az idő,
 Hogy eldőljön,
 Ki gyenge, ki erős...
 
 Alattad, akit nem segített a bőség,
 Kezében reszketve csillan a reménység.
 Mikor őt is gyötri fájó fagy és éhség,
 Hű hite, mint gyertyaláng a szélben, úgy ég.
 
 Nem gyötri mardosó kétség,
 Hite apró lángja örökkön ég.
 
 2006. január 9.
 ----------
 (30)
 Alkonyat oltára
 
 
 Múltnak véréből
 Fakad majd a jövő,
 Eljön, s itt lesz az idő...
 
 Sebesen hullik a nap a hűs tengerbe,
 Ott, hol vége van világ egészének.
 Messzi fák éjnek országába belépnek,
 S feltámad a kérdések halvány szellője.
 
 Tenger távoli szigetén kemény szikla,
 A lángoló napkorong megpihen rajta.
 Egy újabb fájó áldozatra számíthat
 Az alkonyat vértől csillogó oltára.
 
 Tőrt feszít fekete ék-felleg odafenn,
 Hogy lángoló vérét a napnak megnyerje.
 Pusztíttatik szíve lehulló tűzgömbnek,
 Mi maradhatott, sűrű felhő fedi el.
 
 A tenger vizén futótűzként szétárad,
 Vörösen izzó vére a napkorongnak.
 S a tüzes víz a fekete partot mossa,
 Fájdalmában a nappal még egyszer sóhajt.
 
 Múltnak véréből
 Fakad most a jövő,
 Eljött, s itt van az idő...
 
 Az utolsó habok is elcsendesednek,
 Átadván a helyet néma lebegésnek.
 Öltözik az ég alja is feketébe,
 Némaságban lesve egy új reménységre.
 
 Láthatatlan könnyei a fák sorának
 Az elsötétedett tengerbe hullanak.
 Fájdalmas szánalom gyötör minden vadat,
 Ki tanújává vált a nap halálának.
 
 S mégis, az ég alján, egy másik kezdetben,
 Halovány izzás, vidám lángocska dereng.
 Fáj az elszakadás, s örök már a sebhely,
 Mégis, az a piciny tűz odafenn lebeg.
 
 Sebzett lélekkel, meggyötört akarattal,
 Kapaszkodik fel az égre egy új nappal.
 Sírva tekint az alkonyat oltárára,
 Mert új életért halt meg ott az áldozat.
 
 Múltnak véréből
 Fakadt már a jövő,
 Eljött, s itt volt az idő...
 
 Az alkony oltára a tengerbe omlott,
 Az új kezdet korongja örökké ragyog.
 
 2006. január 9.
 | 
 | (32) Mondd, ó, mondd, kérlek, mondd...
 
 
 Ragyogó álmok, lángoló reménykedés,
 Oly sokáig gyötör a mardosó kétség,
 Hogy nincsen számodra kiút és menekvés,
 S fájdalmas sorsod az örök üldöztetés.
 
 Feledni a múltat és annak sebeit,
 Nem is olyan nehéz, engedd magad élni,
 Nézz körül, s láss barátokat közeledni,
 Kik jönnek kínod örökre enyhíteni.
 
 Akard látni a ragyogást fejed felett,
 Ne törődj vele, ki egykoron megvetett,
 Ne nézz rá, nem érdemli igaz figyelmed,
 Gondolj egy barátokkal töltött estére.
 
 Mindig akad egy jobb út, indulj el rajta,
 Ne feledd, aki nem látja ezt, majd visszatart,
 Vágyj a kiútra, s ha erős az akarat,
 Körülötted csak örök boldogság marad.
 
 Mondd,
 Ó, mondd,
 Kérlek, mondd,
 Hogy mindezt akarod,
 Hogy ez minden álmod,
 S hamar meglátod,
 Amint igazán akarod,
 Minden álmod
 Megkapod.
 
 2006. január 14.
 | 
 | es ezt egy egyutes enekli is  )))warning együttes démon c száma | 
 | dalszoveg: 
 Kihalt utcán, éjféltájban,
 valami furcsát láttam.
 Test nélküli emberforma,
 és mintha repült is volna.
 Felém tartott egyre jobban,
 a szív ilyenkor nagyot dobban.
 Miért pont én kellek neked,
 ha belém szállsz itt nem leled helyed.
 Szóltam és rám nézett,
 s bólintott mint aki értett.
 Eltűnt mint egy látomás,
 álom volt csak semmi más.
 De tudom most is itt van ő,
 a sötétből néha előjő.
 Ránk vadászik, értsd meg végre,
 ha gyenge vagy végleg vége.
 
 Idegen erők játszanak veled
 játékuk veszélyes lehet
 az életed mondd mit ér,
 ha benned egy démon él.
 Erőszak szüli az erőszakot,
 és addig így lesz, míg te is hagyod.
 Ne légy hát könnyű préda,
 gonosz démonok zsákmánya.
 A rossz úton járni könnyű,
 de végül mi vár rád, szörnyű.
 Elveszítheted lelkedet,
 odalesz gyorsan mindened.
 Odalesz mindened,
 mi eddig kedves volt neked.
 Nem neked lesz kék az ég,
 új otthonod a sötétség.
 Bujkálsz a fény elől,
 de bálványod egyszer ledől.
 Nézz rám mondd, ezt akartad,
 szolgálni sötét hatalmat?
 | 
 | oke orulok hogy vissza tertel
 | 
 | Hali! Árnycsuklyás reinkarnációja vagyok... Komolyan...  Azér' regeltem újra, más néven, mer' három év távlatából elég nehéz visszaemlékezni a jelszóra... Jöhet vers, novella, bármi... Ide felkerülnek majd: www.hsgt.atw.hu | 
 | Sötétségre születtem 
 Múltam a tegnapokban elveszett.
 Repülnék felhők felett.
 Szárnyamat letörték, bukott lettem.
 Sötétségre születtem.
 
 Fényt!...szeretném lebontani a kőfalakat.
 Kitörni a fekete ablakokat.
 Szabadulni, menni,
 Emelkedni, vagy egyszerűen alábukni.
 
 Menekülnék fekete álmaim rémeitől.
 Száraz homlokom, verejtéket akarok érezni.
 Csók melegét hideg ajkamon.
 Emelj ki a fényre, vigyél magaddal!
 
 Szerelmet akarok, szines álmokat.
 
 Érkezz meg végre és vezess,...fogd meg kezem...
 Szeress, hisz ezer évig vártam rád,
 Ne engedj tovább a kárhozat jeges poklába.
 Gyere,...mert ha itt hagysz,...végem!
 
 /"/Vándor mutasd meg arcod, emeld fel csuklyád,
 Látnom kell szemed tüzét,
 lelkem jégcsapjait az olvassza szét/"/
 | 
 | na, én is beírom nemrég íródott versemet... remélem, tetszik majd valakinek... 
 
 Örökláng
 
 Szakadjon rám égiháború
 Jéggel avagy tűzzel, legyen dúlt
 Minden percem, és ne várjon út,
 Merüljek el kín mocsarában
 Saját fájdalmamban,
 Testem lándzsahegy szaggassa,
 Avagy tűz borítsa világom,
 Lángolva ne leljem nyugvásom
 Ahogy a pokoltűz ostoroz,
 Vér szegélyezze lépésem,
 Gyötörve hulló vérem,
 Száradjon feketében,
 Legyek egy hullócsillag,
 Amint az utolsó pillanatban
 Kihuny, haldokolva,
 Ússzak jéghidegben,
 Mindenki másnak elfeledve,
 Megfagyva, kéken-kegyetlen,
 Elgyötört testtemmel,
 S megfáradt elmémmel,
 Kőtömbök gyötrésében,
 Gyilkos kígyó szorítson
 S közben más ezer rém támadjon
 Méreggel, kínnal ajándékozzon.
 Bár vérem tűzként forrhat,
 Éltemben és halálomban kínozhat,
 Mindig éltet egy gondolat.
 
 S ha csitul a vihar,
 Avagy halált osztogat,
 Pusztít mindent úttalan,
 S ha elapad a vérfolyam,
 Vagy zúg tovább nyughatatlan,
 Békét és szépséget elmosva,
 Akár hátán úsztasson,
 Enyhítve borogasson,
 Vagy a tó mélysége megfojtson,
 Bármi is legyen már a történés,
 Eltűnik minden kín, s marad az érzés,
 Hogy szeretlek, mindörökké.
 
 2005. szeptember 12.
 
 üdv: Donát
 | 
 | Rothadó világ ----------
 Ne félj, látod én sem félek.
 Rothadó világban élek,
 Még sem rettenek semmitől.
 A vérfarkas nem öl,
 Csak ha éhes.
 Sötétben ne félj nincs mitől,
 Ott a denevér röpte suhog,
 Nem bántanak az éji árnyak.
 Rongyokba bújt démonok
 Sem támadnak rád,
 Ők is messze
 Elkerülik a föld mocskát.
 | 
 | Árnycsuklyás csak verset lehet? | 
 | fakuló szívekből épül hogyha csak ennyire fáj
 gyere érj hozzá végül
 erre vár mennyire már
 
 kevesebb a hajnali fény
 nagyobb a múlandó átok
 újra elégek szemed tüzén
 villanó képeket látok
 | 
 | fáznak a fák a szélben hideg szél fúj a dalban
 a verset én mesélem
 csak HALKAN
 | 
 | Öhömm! Először is, szervusz csuklyás patkány barátom -))! Verset azt nem tók de azééér ! Van 1üzenetem a haverjaidnak:kapják be!
 Majd hétfőn megyek szia
 | 
 
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
 
 |